NFC

Near Field Communication

NFC kép

Az NFC technológia (Near Field Communication, azaz közeli rádiófrekvenciás kommunikáció) segítségével különböző eszközök érintés nélküli kommunikációja valósítható meg.

A rendszer alapja az 1983-ban kidolgozott RFID technológia (Radio Frequency IDentification, azaz rádiófrekvenciás azonosítás) volt, azonban ezzel csak egyirányú kommunikációt lehetett megvalósítani.

NFC-történelem

Ezért fejlesztette ki a Sony és a Philips 1990-ben az NFC-t, amely 2003-ban ISO tanúsítványt is kapott. Ezzel a technológiával a két oldal közvetlenül összeérintve vagy néhány centiméterről képes kommunikálni egymással. 2006-ban a Nokia jelentkezett a világ első NFC-s mobiltelefonjával, a Nokia 6131 NFC Editionnel. 2010-ben megjelent az első androidos NFC-kompatibilis telefon is, a Samsung Nexus S. 2011-től az NFC-támogatás a Symbian operációs rendszer részévé vált. 2012-ben a BlackBerryket gyártó RIM menedzsere bejelentette, hogy mostantól minden készülékük NFC-kompatibilis lesz.

Gyors és biztonságos

A technológia biztonságosságát és adatátviteli sebességét folyamatosan fejlesztették. Az elmúlt években érte el azt a szintet, hogy már fizetésre is bátran használható. Bár érintés nélküli személyazonosításra vagy fizetésre alkalmas kártyákat már korábban is használtak, a legideálisabb ezekre a célokra egy interaktív eszköz, a mobiltelefon. Az NFC-képes telefonok hely- és időtakarékos megoldásként sokféle kártyát és egyéb, korábban papíralapú dokumentumot helyettesíthetnek: bankkártyát, menetjegyet, bérletet, hűségkártyát, kupont, parkolójegyet, autópálya-matricát.

Pár éven belül minden harmadik készülék NFC-képes lesz

Magába az okostelefonba, a SIM kártyába vagy a microSD kártyába épített biztonsági elem jóvoltából a telefonnal való fizetés nem kockázatos. Az NFC-képes készülékek száma egyre emelkedik; a Berg Insight tanulmánya szerint 2017-re minden harmadikkal lehet majd érintés nélkül fizetni. Azért, hogy az elveszített NFC-képes eszközöket megtaláló illetéktelenek ne férhessenek hozzá az az által engedélyezett rendszerekhez, azokat megfelelő fizikai védelemmel, például PIN kóddal kell ellátni.