Mobilkód történelem

A QR-kód (Quick Response = gyors válasz) egy kétdimenziós mátrix típusú pontkód, amelyet a Toyota leányvállalata, a Denso-Wave fejlesztett ki 1994-ben. A QR-kód rendkívül népszerű Japánban és Dél-Koreában és kezd hasonlóan népszerűvé válni az egész világon.

A vonalkódok a világon széles körben elterjedtek és mára a kereskedelem és logisztika nélkülözhetetlen eszközévé váltak köszönhetően a pontosság és a kiváló funkcionalitás jellemzőknek. A piac részéről felmerült az igény, hogy növeljék a tárolható információ mennyiségét, több karaktertípust legyen képes tárolni és mindezt úgy, hogy kis térben lehessen nyomtatni. Ennek eredményeként több erőfeszítést is tettek, hogy növeljék az információt a vonalkódon: a vonalkód számának növelése, a több vonalkód elrendezés, a vonalkód nagyítása, ezek azonban megnehezítették az olvasási műveletet, a megnövekedett nyomtatási költségekről nem is beszélve. A 2D kódok ezekre a szükségletekre és problémákra alakultak ki.

Ha összehasonlítunk egy tipikus vonalkódot és egy 2D-kódot, akkor láthatjuk, hogy a legnagyobb különbség, a vonalkódon csak függőleges vonalak vannak, míg a 2D kód vízszintes és függőleges irányban is tartalmaz információt. A QR-kódokat a köznyelvben szokás mobil kódoknak is nevezni, mivel a kamerás mobiltelefonok, a mobil internet és az okostelefonok terjedésének köszönhetően léphetett ki az ipar világából és bárki számára elérhető. A QR-kód térnyerése a mikrofizetésben annak köszönhető, hogy a beolvasásukhoz nincs szükség bonyolult készülékekre, elegendő egy kamerás mobiltelefon is, ha van rajta egy egyszerű QR-kód olvasó alkalmazás. Az alkalmazás megnyitása után a telefon kameráját kell a kód felé irányítani, legyen akár papíron, kijelzőn vagy egyéb vizuális hordozón. Dekódolás után felajánlja a kódnak megfelelő lehetőségeket: weboldal felkeresése, telefonszám felhívása, SMS küldése, névjegykártya elmentése.